Az Arsenal csatára, Robin van Persie megkérdőjelezte a csapat potenciálját, és azt mondta, az elmúlt években nem voltak valós bajnokesélyesek.
Van Persie egyéni szezonja fantasztikus volt - 19 PL-kezdésen 18 gólt lőtt, valamint rekordot jelentő 9 idegenbelin talált be zsinórban. Azonban a csapat megint nem tudott semmilyen trófeát elhódítani, és a csatár szerint reálisan kell látni a helyzetet.
"Minden évben ugyanúgy rosszra fordulnak a dolgok, és ez frusztráló." Mondta Van Persie a The Express egyik cikkében. "Ha megnézzük az elmúlt évek eredményeit, az Arsenalnak nem kellene a bajnokság megnyeréséről beszélnie, mert túl sokszor rontottuk már el."
"Néha le kell nyelni az igazságot, és reálisan nézni a dolgokat. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy néhány játékos igazolásával komoly esélyeink lennének a díjakra."
"Még most sem hiszem el, hogy nem nyertük meg a Ligakupát, amely az áttörést jelentő pillanat lehetett volna, megmutathattuk volna, hogy igenis tudunk kupát nyerni, és hitet adhattunk volna a csapatnak. Még mindig fáj. Nagy butaság volt, és a mai napig kérdezem magamat, hogy fordulhatott elő."
"Azonban fontos, hogy ne akadjunk fenn az ilyen csalódásokon. Az akarat és a motiváció 60-70%-ban meghatározza egy játékos karrierjét, hogy meddig juthat el."
Van Persie továbbá beszélt arról is, hogy ő csak futballozni szeretne minél tovább, akárcsak a "hősei".
"Az igazi top-játékosok nem bolodnulnak meg a gazdagság vagy a hírnév miatt, mert leköti őket a futballjuk." Mondta.
"Nem könnyű. Néha beüt egy bozonyos mértékű hanyagság, és látni, hogy az egész világon probléma van, ha egy játékos lazán veszi a játékot."
"Nemrég New Yorkban voltam, és láttam Thierry Henryt játszani. Látni őt futkorászni és játszani ekkroa akarattal, fantasztikus volt. Thierry még mindig sikerre éhes. Igazán szerelmes a játékba, akárcsak én. Remélem, olyan sokáig játszhatok majd, mint ő.
"Az olyan játékosokra gondolva, mint Ruud van Nistelrooy, Clarence Seedorf, Edwin van der Sar vagy Denis Bergkamp, mind sokáig játszhattak, mert igazi profikként élték életüket."
"Mindannyiuknak gyerekeik vannak, amelyek más prioritásokat is magukkal hoztak. Számomra nagyon fontos, hogy minden reggel a két gyerekemmel reggelizhessek, és ez nem lenne lehetséges, ha minden este diszkókban szórakoznék."
"Amikor látom, hogy néhány angol kollégám hajnal háromig haza sem mennek, csak arra tudok gondolni, hogy 33 évesen vissza fognak vonulni."
"Úgy döntöttem, azt fogom csinálni, amit a legjobban imádok, futballozni. Akkor hagyom csak abba, ha már annyira rossz leszek, vagy ha a feleségem azt mondja: Robin, szégyent hozol rám."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése